Céltábla Nő

Szókimondó, Nőpárti, Realista

Három szó emelkedik ki a hátlapon a fülszövegből, mely az írót hivatott illetni.  

(Fotók: saját és Ernyey Béla hivatalos oldala) 

(Saját fotó)

A Céltábla Nő az Álomgyár kiadásában jelent meg. A figyelemfelkeltő szöveg, amely a hátlapon fennen hirdeti a nők védelmét, a férfi-női kapcsolatokban hivatott irányt mutatni abban az őskáoszban, ami a régi patriarchális gondolkodás és a női egyenjogúság között feszül.

Az előítéletek felhői és gondolatébresztő paradigmaváltások között a szélsőségek bemutatása által segíti az egyensúly megtalálását.

Kisarkítva megtalálható címpéldányként a "tipikus hím", aki mellét döngetve hirdeti fennhangon hódításait; a nőket, mint levadászott prédákat említve.

Az állatiasságtól eljutunk a finomabb afférokig, sajátos történetekkel tarkítva a repertoárt.

Az említett szélsőségek, a fennhangon  emlegetett  "trófeák", vagy éppen a fű alatt történt, cimborák között elhangzott hódítások; egyre megy.

Hiszen valljuk be - a férfi-, vadász lévén, még ha nem is mind primitív, él benne a hajtó ösztön.

Itt léphet fel A Nő, így, nagybetűsen. Aki tudatában ennek az ősi táncnak, mozdulataival, tekintetével csábít, nem csupán egy nagyvad, melyet elejtenek, "levadásznak". Épp az ellenkezője igaz; úgy tűnik, a férfié az érdem, mégis ő, a Nő választ, és ez a tánc így lehet kellemes és borzongató mindkét félnek.

A probléma ott kezdődhet, mikor egyik, vagy másik fél, elfelejti ennek a varázsát, vagy éppen a másik fél tiszteletét.

Amiről a könyv nagy részében példákat láthatunk,az az esztelen szerelem és/vagy a fékezhetetlen vágy; a nőket hitegető már házas férfiak (illetve az ellenpár, az a nő, aki itt a bevett mesét elhiszi) vagy éppen csalfa nők, akik álházasságokban tetszelegve teszik magukat fűnek, fának.

Érdek -és kényelmi kapcsolatok. Társas magány. Nem új keletű gondolatok,mégis Önnön hiányosságainkra rámutató őszinte, segítő szándékkal papírra vetett sorok között találkozhatunk az igazsággal.

A széthullott házasságokban,az egymás hibáztatása helyett a pszichológusok általi önismereti út felé terelve a hiányos gyermekkori mintáinkra találhatunk rá.

Szubjektív vélemény: ha az ember lányának megjön az esze úgy harminc-negyven évesen,felnőtt kora táján,akkor miért is rohan neki fejjel a falnak? Ugyan nem jöhetünk mind segítő mintákkal a 'hibátlan' családból, viszont áldozatnak sem kell magunkat tekinteni örökké, és ki lehet lábalni -akár segítséggel is- abból a bizonyos gödörből. A döntés meghozatala már félsiker: Itt és Most. És nem tovább.

Szintúgy fel szeretném hívni a figyelmét a hölgyeknek ezzel kapcsolatban a könyvből Ernyey Béla által komponált tizenegy parancsolat közül rögtön kettőre: az önkritika és az önbecsülés.

Mind úton vagyunk. Akinek boldog is a házassága, párkapcsolata,mondhatni,hogy révbe ért?

Nem; a boldogságon dolgozunk és dolgoznunk kell nap, mint nap, nem vesszük állandónak, mint ahogy semmi sem az.

A céltábla nő sok életterületre rávilágít; egyes férfiak viselkedésével védi ugyan a nőket, viszont tanít is. A női nemnek is tudnia kell nőként viselkednie, hogy akképp is kezeljék. Tudnia kell méltatlan viszonyokra, kapcsolatokra, akár házasságokra nemet mondania. És nemet a kihasználtságra, a langyos kapcsolódásokra, és igent az Önnön boldogságra, amit nem kizárólag a másiktól vár,miközben pedig önmagától megtagadja, a fentebb említett állapotok elfogadásával.

Az életből kiragadott példákkal, meglepő, őszinte történetekkel az író célja, hogy útmutatóként szolgáljon; önvizsgálatra sarkall. Az elkerülhető kisiklások, tanulságos históriák bemutatásán keresztül a jellemgyengeséggel állít szembe.

Számomra a könyv olvasása közben többször kérdőjelként felmerült, vajon lehetett volna kétszer olyan vastag ez a könyv, elmerülhetett volna jobban az egyes témákban az író?

Az egyes fejezetek komplexitása végett megtehette volna, viszont- ahogy a fülszövegben is szerepel-egy gondolatébresztő kötetet vehetünk itt a kezünkbe. Talán pont így jó, hogy felszínre hozta a  ezeket a  felszín alatti gondolatokat, és nyitva hagyta az ajtót a lehetőségnek, hogy azt magunk számára tovább gondolhassuk...

A szókimondósággal és őszinteséggel kapcsolatban több fejezetben is megvolt az az érzésem, hogy valóban feszeget bizonyos kimondatlan határokat, egy olyan nyersességgel, melyen a férfiak kevésbé ütköznek meg, mint mi, nők. Példa erre a "halott kígyó a nadrágban" c. fejezet.  A kíváncsiság meghagyására a további kifejtés helyett ez maradjon meg az olvasónak.

Ami kimondottan tetszett, hogy az író szerint a sikeres üzletasszony és az igazi nő együtt is létezhet, a feminin kisugárzás megmaradásával; nem pedig egymás kizáró tényezői. Ez a felvetés lehetséges viszont,hogy más férfiak értékrendjébe nem fér bele, viszont amit az író is kiemelt ezzel kapcsolatban, az az, hogy legyen kevesebb férfias ténykedés a nő életében,  így a férfi érezheti, hogy erejét elismerjük és segítségére szükségünk lesz mindenkor.

Végezetül az örök kérdés és ellentmondás, a nemek gondolkodásának alapvető különbsége, amire itt választ kaphatunk. Mi az, ami összefoghatja ezt a két külön identitást, akik egymással ugyan ellentétesek,mégis elválaszthatatlanok, ezáltal egyenrangúak. 

Egymásra ha különböző módon is, de szükségünk van, ezért ezt a kapcsolódást óvnunk kell.

A könyvben főleg a nők védelme, elesettsége áll a fókuszban, viszont bízom benne,hogy néhány férfi  is nyitottá válik a szövetség erősítésére, helyreállítására.