Szabadság

Vágyjuk.

De.

Ha szabadok vagyunk, függni akarunk. Mindent valamihez képest nézünk.

Kellenek a határok, kell, hogy valamihez képest éljünk?

Mindenki azt mondja, függetlenségre és szabadságra vágyik... ám mikor megkapja, nem tud mit kezdeni vele.

Ha feloldódnak a határok, hirtelen nem találjuk önmagunkat, és elveszünk.

Mintha egy tükör előtt állnánk tükörkép nélkül..

Bár van, amikor megszokjuk ezt az arctalan állapotot.

Felveszünk valami álarcot.

Ami nem is mi vagyunk. Élünk egy életet, ami lehet, nem is a miénk.

Vagy úgy érezzük, ami mi vagyunk, az kevés?

Hányan akarnak mások lenni..

Szóval.. mi a szabadság?

A lelkem szabadsága?

Hogy azt teszek, amihez kedvem van?

Hogy teszek arra, más mit mond?

Vagy.. így épp elvesznénk a semmiben.. és a mindenben.

Sötétben tapogatózás.

Egyszer csak elérkezik ebbe a sötétségbe a fény, mely bevilágítja arctalan valóságunk.

Árnyék vetül a tükörben.

Van mélység, van magasság.

Van kép.

És középen megtaláljuk önmagunkat.

Körülhatárolt határtalanság.