Női életutak és hétköznapok a történelemben
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok - Női életutak és hétköznapok a történelemben- az Álomgyár kiadásában már az írónő második kötete. Engem mégis ez a darab fogott meg elsőre: felöleli régi korunk lányainak, hölgyeinek életét a gyermekkortól az asszonyi létig; hűen bemutatja, hogyan alakult a nők helyzete a korai ókortól egészen a huszadik századig.
(Forrás: saját kép és https://alomgyar.hu/szerzo/budai-lotti)
Valahogy éreztem, hogy el kell olvasnom ezt a művet, mert a történelmi háttér erősen befolyásolja a mai viselkedésünket, mind a férfi, mind a női oldalt.
Azt el kell mondanom, így a könyv után,hogy igencsak komoly fába (témába) vágtam a fejszémet.
Hogy ne egy feminista cikknek tűnjön a női oldalról, a Bennünk a világ bloggereként saját nézőpontom hozzáfűzve: bár a könyv történelmi tényeket vonultat fel, igyekszem ezek főbb pontjait kiemelni; akkortájt sem láthattak az emberek fejébe, hogy mi az, ami a társadalmi nyomás és elvárások mellett valóban mozgatja őket.
A nők és a férfiak társadalmi megítélése és státusza hajdan és most
Nem könnyű ma nőként, korábban még kevésbé volt az. Az elvárások a nők felé, a a női viselkedésről nemhogy változtak, de növekedtek, köszönhetően a női egyenjogúságnak.
Szubjektív véleményem, egyrészt jobb helyzetben vagyunk, hiszen a régi korokban a nőket kevésbé vették 'ember' számba. Másrészt mégsem, mert a női test valóban nem arra a pszichikai illetve fizikai terhelésre lett tervezve, amelyet a mai munkahelyeken sokszor egyaránt elvárnak nőtől és férfiaktól, és emellett a házimunka nagy része és a gyermeknevelés is főként még mindig ugyanúgy női feladat.
Lány gyermek születése
Ezt alátámasztva, a lány gyermek az ókorban i.e. 200 körül nem szívesen várt jövevény volt, sok esetben tehernek élték meg, hiszen nem bírt annyit dolgozni, mint egy fiú, a kiházasítása is gondot jelentett. A gyermek életéről a családfő döntött; születésekor nem az anyának adták, hanem az apa elé vitték. Ha felemelte, akkor elfogadta gyermekeként, ha nem, akkor ezzel döntött életképességéről; kitették és/vagy megszabadultak tőle.
Gyermek születése
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Roman_birth_and_childhood_deities)
A gyermek a későbbiekben négy maximum öt éves koráig élvezhette a "gyermekkort", ezután munkába állt a családban; fiatalabb testvéreire vigyázott vagy a ház körüli teendőkben tevékenykedett. Ez kemény megterhelést jelentett ebben a korban. A kevésbé tehetős családok gyermekei fizetésért idénymunkára szegődtek el földbirtokosokhoz.
Mill girlök- gyereklányok a gyárakban
Később a malmok, bányák és gyárakban tevékenykedő olcsó munkaerőként filléreket keresve, a család számára a létfenntartás megteremtéséhez járultak hozzá.
A lányok itt ugyanazt a munkát végezték, mint a fiúk; a gyermekek életkora sokszor a tizenkét éves kort sem érte el!
Kislány munkás a szövőgyárban
(Forrás: https://100photos.time.com/photos/lewis-hine-cotton-mill-worker)
Oktatás vagy nevelés?
A közoktatás bevezetése ellen a szülők tiltakoztak a legjobban; a gyerekek munkájára megélhetésükhöz alapvetően szükségük volt. Az 1899-ben rögzített törvény is mindössze tíz éves koráig kötelezte, hogy iskolába kelljen járniuk.
Tanítás az iskolában
"fancy step" around the classroom, ca. 1899 (photo by frances benjamin johnston)
Hazánkban 1777-ben vezették be a kötelező elemi oktatást, Mária Terézia uralkodása idején (Ratio Educationis), ezzel növelve az írni, olvasni tudó nők számát. (Ez a törvény megszervezte az oktatás egész rendszerét az általános iskoláktól az állami irányítás alatt álló egyetemekig, kötelező azonban 8-12 éves korig volt.)
Képes videó: https://www.emaze.com/@ATFCFIFO
Magyar oktatás
(Forrás: https://fromhungarywithlove.wordpress.com/2018/08/31/school-and-education-in-hungary/)
A nők oktatása sokáig kimerült a háztartási ismeretekben, amelyet házasságukig kellett elsajátítaniuk; évezredek alatt fölöslegesnek, sőt veszélyesnek tartották, hogy egy nő mást is tanuljon.
A korábbi gondolkodás szerint a nők gyenge, bűnös teremtménynek számítottak, elgondolásuk szerint a tanulás csak felerősíti bennük ezeket a rossz tulajdonságokat.
Ennek ellenvetéseként kezdtek el a férfiak érvelni a humanizmus és a reneszánsz derekán arról, hogy a nőnevelés szükségessége mellett egyfajta kiegészítés, hogy a nő elméjének pallérozása megvédi őt a léhaságtól és az unalomtól, emellett jobb feleséggé válhat a lány, hisz ha oktatják, évekkel "meg is csúnyul, legalább nem lesz unalmas." Áll 1789-ben Péczeli József által szerkesztett Mindenes gyűjtemény, az Asszonyokról szóló írásában.
A családban a nő elsősorban engedelmes, hűséges, a 'családi tűzhely őrzője" szerepében tetszeleghetett, élete értelmet pedig a gyermek, és főleg fiú gyermek megszületésétől nyert.
Az oktatás sokáig kevesek kiváltsága lehetett, inkább emellett "nőnevelésről" beszélhetünk, elsősorban a gyerekei nevelésével és a háztartással foglalkozó anya testesítette meg a nőideált,ezt kiegészítette még a nőies, törékeny, illedelmes és szemérmes viselkedés. Ekkor jöttek divatba a bentlakásos iskolák, ahol a lányokban "tökéletesítették" ezeket a tulajdonságokat.
A női nem megítélése - Történelmi hiedelmek és gondolkodás
A nők másmilyen működéséről, a női ciklusról a tudatlanság és a hiányos tudományos ismeretek miatt sokáig különböző tévképzetek keringtek.
Arisztotelész szerint a hold állása miatt minden nő egyszerre menstruált; az elgondolás szerint ez a vér a teljes testben keringett, ezért megfertőzhetett más szerveket. Emiatt tisztátalannak tartottak egy épp vérző nőt.
Platón szerint a méhet úgy kellett elképzelni, mint egy "vándorló szervet" a női testben, és ha a nő nem lett megtermékenyítve, ez a szerv nekiütközött vagy összenyomott más szerveket, ez okozta az úgynevezett "hystériát". Korábban mit sem tudtak a női ciklusról, hormonokról, ezért még a 19. században is hystériára diagnosztizálták a nőket.
Érdekes, hogy egy nőt egyfelől "bűnös ösztönlénynek" tekintettek, mégis visszásan hangzik például Kleopátra esete, akit mint szexualitásával szabadon rendelkező nő, a férfiakra egyfajta veszélyt hozó teremténynek számított, a testiség mellett azonban mégis két befolyásos vezérnek is tanácsadója és szövetségese volt a háborús szituációkban.
Aztán itt vannak az úgynevezett boszorkány perek vagy a "skarlát betű" története.
A nő "ördögiségét" azzal indokolták,hogy a nők hiszékenyebbek és befolyásolhatóbbak a férfiaknál, s minthogy a gonosz a hitet támadja, leginkább őket támadja.
A 15. század végén a "romlottságban és szörnyűségekben vétkes személyek megjavítására, bebörtönzésére és megbüntetésére" használt az úgynevezett "boszorkánybulla".
A célpontok kizárólag nők, bábák, javasasszonyok voltak.
Boszorkánybulla
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Witch_trials_in_the_early_modern_period)
A munkavállalás megítélése feleségként
Az egyenjogúság csak a huszadik században jött el, addig egy nőnél bűnként tekintették és lenézés járt, ha dolgozni szeretett volna, női mivolta végett nem végezhetett jelentős tevékenységeket. A "szingli", mint olyan, megfelelője nőként eredeti családjában vagy testvérének családjában segíthetett be a házimunkába, így haszna volt létének.
Egy nő munkájáért a gyárakban egyébként is csak filléreket fizettek, saját bérével a házasságban önállóan nem rendelkezhetett ,ruhára pedig csak ura által beosztott "tűpénz" járt. Lehetőségei így szűkösek voltak, amíg a nő férjhez nem ment, ha lehetősége volt rá; onnantól a férjétől függött. Mivel a megélhetés alapja a férfi munkája lett, az ő munkája volt az érték; egyszerűen azért, mert többet fizettek érte.
Női szövő munkás
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:Powerloom_weaving_in_1835.jpg)
A mai korszellemmel összekapcsolható-ugyan már nem üzemekben feltétlenül vagy bányákban- de sokszor ugyanazt a munkát végző nő kevesebb fizetésben részesül.
Az ipari forradalom után az egyedüli "elfogadott" női munka a mosónő, szövőnő, cseléd, gyári munkás volt alacsony bérért, cserébe hosszú, és fárasztó 12 órás munkaidőért, alantas, de egyetlen bevételi forrásként szolgálhatott, a férfiak bérének harmadáért cserébe,ami az életben maradáshoz is alig volt elég.
Tanú erre a női kiszolgáltatott életre Kosztolányi Dezső: Édes Anna c. regénye is.
A mai korban ugyan kevésbé értjük ennek okát, minden esetre korábban a női nem mivoltát érzelmessége miatt nemcsak befolyásolhatóbbnak ítélték meg; nem kellőképp racionális gondolkodásúnak a férfiakkal szemben, ezáltal akár megbízhatatlannak, komolyabb munkákra alkalmatlannak, akár veszélyesnek is bélyegezték.
Képzetlenebb, de legalábbis kevesebb fontos feladat ellátására tartották őket érdemesnek.
"Házasság a túlélés érdekében"
A 18. század végéig az érdekházasságok voltak jellemzőek minden társadalmi osztályra és korra; a nőnek férjre volt szüksége a női lét kitettségének ellensúlyozására.
A szerelmi házasságok ideje a szentimentalizmus kialakulásával gyűrűzött be az akkori romantikus regények megjelenésével.
Tény, hogy korábban a nőtől elvártak közé tartozott, hogy hűséges, alázatos és engedelmes legyen; alávetett szerepben élt (férjének hűnek sem kellett feltétlen lennie), ez az oka talán a mai nemek közti különbségnek; talán a nők tudattalan is ennek a hajdani ellentétnek feszülnek neki, mely nem múlt el nyomtalanul; miközben az egyenjogúság tükrében mindössze a fölé -és alá rendeltség helyett a mellé rendeltséget szeretnék női minőségükben megélni, néhol ez a folyamat átlép bizonyos határokat a két nem között; ez sajnos valóban nem jó.
Maradva még ennél a témánál, olvasható Cicero kijelentése, mely szerint:
Minden nőnek gyámság alatt kell állnia, szellemi gyengesége folytán.
Ha régi korok szellemi tudora ilyen kijelentéssel állt elő, mit gondoljon erről egy közember?
Kettős a mérce:
Ma egy nő jó, ha megáll a lábán, és nem tekint egy férfit "pénztárcának", másfelől pénzügyi és életbeni jártasságáról az előbbiek szerint nincsenek meggyőződve.
Még a munka melletti helyt kell állniuk ugyanúgy a háztartás, gyermekek körüli teendőkben; ez az úgynevezett 3 műszakos munkarend- melyből a férfiak mai szemmel is kevesebbet vesznek ki-, ami szintén fokozott terheltséget jelent.
A teremtés könyve szerint Éva büntetése, amiért evett a tiltott fa, a tudás fájának gyümölcséből:
Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.
Még a Bibliában is ezt olvashatjuk.
A 19. század végéig hasonló gondolkodás járta. "Aki, jól szeret, jól is büntet" 1780-ból találhattunk feljegyzéseket, melyek szerint "a férfi büntetlenül elverheti feleségét olyan pálcával, ami nem vastagabb, mint a hüvelykujja".
Egészen eddig a századig a gyengébbik nem apja majd férje gyámsága alatt állt.
Talán kissé cinikus megjegyzés lesz; ha belegondolunk, a házasságkor az apa kíséri az oltárig lányát, majd átadja a vőlegénynek, aki azután férjeként gondoskodik róla és védelmezi ezentúl. Gondoltuk eddig, milyen megható ez a jelenet, a fentiek alapján kicsit más megvilágításba helyezi a történéseket. (blogger megj.)
Minden esetre, ehhez a részhez zárásként elmondható, hogy ma már több férfi tekinti a házasságot valóban egy közös szövetségnek és családját védelmezve építi a közös életüket. Ehhez is hosszú út vezetett, hogy idáig eljussunk.
Az anyaság, mint rendeltetés
Régi koraink asszonyainak a legnagyobb megbecsülés és tisztelet (illetve a legkevesebb megvetés) az anya szerepben járt.
A római korban a népesség csökkenésének megakadályozására vezették be az "ius trium quattour liberorum"-ot, a három és négy gyermekes jog azt jelentette, ha egy nő világra hozott három vagy négy gyermeket, úgy megszabadult férfi rokonai gyámsága alól illetve gyermekeinek járó örökrészből örökölhetett is. Viccesen szólva ez valamiféle CSOK ókori változata?
A szülés és körülményei higiéniai és egyéb orvosi hiányosságok miatt sokáig az anya és a gyermek életét is követelhette, a bábák, mint női segítők ugyan bővelkedtek a szaktudásban, sok esetben a fertőzéseket, az erős vérzést, és egyéb komplikációkat ők sem tudták megfékezni. Később a férfi orvosok és a tudomány fejlődésével, és 1847-ben Semmelweis Ignác doktor-az anyák megmentője- általi higiéniai kézmosás bevezetésével 17%-ról 1,5%-ra csökkent a gyermekágyi halálozás.
Szót ejthetünk még a pólyázásról; mely a gyermek teljes testét testrészenkénti vászoncsíkokkal való betekerését jelentette, így az mozogni sem tudott; elgondolásuk szerint így nem deformálódott és egészségesen fejlődhetett. Emellett munkásabb házaknál fordult elő, ahol a sok ház körüli teendő miatt nem volt idő a csecsemővel foglalkozni, így egy szalaggal a pólyás gyermeket egy deszkára akasztották, hogy nem kelljen rá külön figyelniük.
Pólyás csecsemő
(Forrás: artnet.com)
A nagyobb gyermekek részére léteztek az úgynevezett járókák és állókák, a magyarországi megfelelője ennek a "Kati" volt, innen ered a mondás: "áll, mint Katiban a gyerek".
Megint csak földműves családoknál fordult elő, hogy az egész napos munka miatt a földeken nem tudtak a gyermekekre figyelni, így azokat magukkal vitték és derékig beásták a földbe, hogy ne tudjon elkószálni..
Ez a hozzáállás talán mai szemmel furcsának tűnhet, illetve azt sugallja, hogy nem törődtek eléggé gyermekeik gondozásával az asszonyok, a valós ok azonban máshol keresendő; sajnos az említett higiénia és egyéb okok, betegségek miatt kevés gyermek élte meg az idősebb kort, az anyák így nem igazán kötődhettek gyermekeikhez, könnyebbé téve ezzel a tőlük való elválást.
A ház körüli teendők mellett még nagy részben szintén a nők vállaltak nagyobb szerepet, mint a szappanfőzés, mosás,takarítás,főzés, szövés(ruhák készítése),gyertyaöntés...stb.
A polgár közép -és felső osztály asszonyai számára pedig eljött a bezártság ideje. Az új nőideálra a 19. században, ahol a "nő érzékenysége" révén munkára nem, csak kizárólag az otthoni teendők elvégzésére tekintették alkalmasnak, a tökéletes háziasszony, "az otthon angyala" szerepe várt. A megélhetés teremtése helyett a gyermekek gondozása és urának nyugalma és kényelmének megőrzése volt az egyedüli prioritás.
Ideális családkép a 19. században
Zárásként
Sok múlik azon, mit hozunk otthonról, történelmi elődjeink, a múlt nem múlhat el nyomtalanul. Ma már egy nő szabadon rendelkezhet idejével, pénzével. Régi mintáinktól függ, mennyire vagyunk inkább a "háztűzhely őrei" vagy a "szabadság madarai", dolgozó nők családdal, vagy anélkül.
A mai korban talán a nők feladata a munkahelyekre ezt a női energiát bevinni, amely korábban csak az otthonokban volt jelen; így a munkahelyi légkör minőségének javulása, a munkahelyi kapcsolatok ápolásával egy összetartóbb, közösségi élményt hozhat létre; színesebbé, rugalmasabbá teszi ezt a korábban férfiak által uralt világot.
Ha még több érdekességet és történelmi szemelvényt szeretnétek olvasni, bátran lapozzátok fel Budai Lotti könyvét; informatív, olvasmányos, és sok szép korabeli képpel teli kötet.