Lelki társunk az útitársunk, egy barát, aki segít, hogy megtaláljuk önmagunkat, és akinek mi segítünk, hogy valódi önmagára emlékezzen vissza. A lelki társunk segít abban, hogy felkészüljünk a végső találkozásra önmagunk másik, elveszett részével. 

A felfedezés

Mikor hozzád hasonló emberekkel találkozol..pedig valójában csak önmagad ismered fel egy-egy személyben. Közös tulajdonságok, reakciók. A beszélgetésekkel önmagadhoz is közelebb kerülve érzed magad. Az ilyen ismeretségeket lelki társaknak hívják,már mondhatni köznyelvi szinten is.

Ehhez nem kell, hogy párkapcsolatról legyen szó, lehet akár egy barát is. Persze, a legkülönfélébb érzelmeket mégis egy ellenkező neművel szemben élhetjük meg.

A többi érzést és "hasonlóságot" többnyire már csak hozzáképzeljük az ismeretséghez, azonban idővel rájövünk, amíg a másikat velünk teljesen azonosnak hittük, valójában az ő különbözőségein keresztül csak a magunk személyiségét ismertük meg még mélyebben. Különös csavar!

Félig üres, vagy félig tele van az a pohár?

Hogy mennyire akadunk fenn az egyes reakciókon vagy épp azok hiányán, függ a magunkkal szembeni viszonyunkon is. Mennyire fogadtuk el magunkat a hibáinkkal együtt, hol tartunk azon a bizonyos úton?

Egy ilyen ismeretség minden esetben egy éles tükör, és persze pont ott fog betalálni egy "meg nem élt" ponton, ahol még van némi dolgunk.

Ha tükör a világ, abban mindig az aktuális képünket látjuk meg. Mindig éppen az a mondat tűnik a szemünkbe, ami a pillanatnyi állapotunkról szól.