Hogyan váljunk jobb emberré?

"Hittel tedd meg az első lépést. Nem kell belátni az egész lépcsősort, csak lépj az első fokára." 

Először is: Nem azért kell jobb emberré válnunk, mert jelenleg nem vagyunk elég jók. Egyáltalán, semmit sem kell.

Azért vagyunk itt, mert mindenki képes a teljességre, és tapasztaláson keresztül mindig léphet feljebb, nem, mint oly sokan, "félként" megélve az életét.  Ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük, hogy nem kell megrekedni egy szinten.

Velünk együtt születtek olyan képességek, amelyek mélyen bennünk szunnyadnak, nekünk csak tudni kell előhívni őket. Úgy, hogy hiszünk bennük! 

Sokan félnek. Pont, mert nem érzik ezt a bizonyosságot, hogy én-én vagyok, és ha megélem magam, ezt a személyt, aki vagyok, nem lesz, aki/ami megingathat.

Hiszünk magunkban. Hisszük, hogy képesek vagyunk rá. Hisszük, hogy megérdemeljük az életet annak minden szépségével, és merjük is ezt megélni!

Azért születtünk erre a világra, hogy megéljük a teljes önvalónk, a boldogságot, és hogy megvalósítsuk Önmagunkat, az álmainkat. Bátornak kell lennünk, hiszen mindenki csak annyira él, amennyire meri élni az életet! 

Mind úton vagyunk, egész életünkben. Mi döntünk úgy, hogy mikor, meddig sátorozunk le valahol, vagy mit szeretnénk még megélni, merre szeretnénk még menni, eljutni.

Sokan érzik, hogy ahol vannak épp nem jó. Mégis félnek kilépni a biztosnak hitt és megszokott életükből a bizonytalan felé, mert nem látják előre az utat, félik a változást. Félik megnyitni magukat, és beengedni azt, amit az élet adhat. Félnek a fájdalomtól, a csalódástól. Mert a változás lehet fájdalmas is..ha ellenállunk, ha újra jön a kétség, ha megállunk..ha azt mondjuk, nem hiszem..

Ha szeretnénk valamit, ha már megálmodtuk, ha el tudtuk képzelni, az azt jelenti, hogy meg is tudjuk valósítani! Már megvan bennünk minden, ami kell hozzá, ezért tudtuk elképzelni. 

Egy utazás a lelked körül, hogy eljuss végül oda, ahol még eddig senki sem járt.

A saját történetemet keresem, és, mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet. 

Sokan mégsem indulnak el, hogy valósággá tegyék azt, amit belül már megéltek és láttak. Várnak valamire. A tökéletes pillanatra, egy jelre, egy momentumhoz kötik azt, hogy megtegyék az első igaz lépést az álmaik felé. Elfelejtik, hogy a jószerencse csak az utazókat kíséri. El kell indulni, és az út során fogunk találkozni a lehetőségekkel, amelyek segíthetnek minket céljaink felé. Ehhez azonban vállalnunk kell az utat, hittel kell megtennünk minden lépést, mert ha nem hiszünk benne, akkor el se induljunk. 

Nyitott és bátor. Ilyen egy utazó. Az életünk pedig egy nagy utazás. És miközben megyünk, szeretnünk kell az utat annak minden lépésével, elágazásával, akár zsákutcájával. Idő kell mindehhez, ahogy ahhoz is, hogy rájöjjünk; fontos a cél, de nem az fog számítani igazán. Csak az út, amin végigmentünk.

Útközben fogunk rájönni arra is, hogy minden lépés egy élmény, hogy mind hordoz magában egy üzenetet, hogy semmi sem történik ok nélkül.

Szeretni fogjuk megmászni a hegyeket is. És majd ha felérünk, meg fogunk tanulni körülnézni. Megélni, befogadni, majd továbbmenni.

A ködös, párás völgyek hűvössége idővel ugyanolyan értékes emlékké válik. Megismerjük, milyen érzés megélni, hogy lent is kell lennünk, hogy  újra felfelé mehessünk.

Utunk során hasonló vándorokkal is találkozni fogunk. Hogy milyenek lesznek, tőlünk is függ.

Ha mi nem vagyunk pozitívak, vándortársaink sem lesznek azok. Csak azt kapod, amit te is adsz.

Meg kell tanulnunk adni, de fogadni is! Át kell éreznünk ennek az örömét. Azok az emberek, akik adni tudnak magukból, sokkal boldogabbak, hiszen megosztják örömüket, de ugyanúgy megoszthatják bánatukat is.

Hogyha rossz ér minket, tudhatjuk, milyen érzés, ha nem csak magunkra számíthatunk. Itt lép fel a megengedés.

Attól, hogy elfogadod valaki segítségét, nem azt jelenti, hogy egyedül nem vagy képes rá. Csak egyszerűen meg kell tanulni elfogadni is. Így teremtődik az egység. Nem vagy egyedül.

Ha ezeket megtanuljuk, rájöhetünk, hogy sokszor egy álmunk megvalósításáért nem is kell különösebb erőfeszítést tennünk. Csak adjunk egy álmot, egy álomért cserébe.

Hogyha valamit nem viselek el valamiért a másikban, azért van, mert ugyanúgy megvan bennem is. Tükrök vagyunk. Ezért itt kerül elő az elfogadás.

Azt lássam meg benned, amit magamban szeretnék! Az elfogadás először magammal szemben történik. Ha magamat nem tudom elfogadni és szeretni, a másikat sem tudom.

Ha bezársz, ha nem leszel nyitottabb és közvetlenebb mások felé, saját magadat is elzárod a sikerességtől és a boldogságtól. Mindig attól teremtődik több, ha megosztod.

És ami a legfontosabb. Légy hálás. Mindenért, amid van. A hála és az elégedettség vonz még több pozitív lehetőséget az életedbe. Aki elégedetlen és boldogtalan, csak egyre lejjebb süllyed ebbe a mocsárba.

Bízni kell. Hinni kell. Merni kell. És szeretni kell.

Erről szól az Életünk.

Jó utat kívánok! :)

Kiki