Helló ősz, Helló változás

Nagy esők, hűvös szél, reggeli borzongató ébredések. Eljött hát újra az ősz, a változás időszaka. 

Megtalálhatjuk viszont a sárgás fényű őszi napfény ragyogásában az erőt,a szelíd őszi esőkben tükröződik világunk, így kapcsolódhatunk újra a természettel.

Egy erdei séta közben megmutatkozik ez a sokszínűség, mi pedig megújulva, élettel telve tekinthetünk önvalónkra.

Ahogy az erdő, a növények is újjáélednek a nagy viharok után,úgy mi is regenerálódunk,új életerőhöz jutunk, változunk, átalakulunk.

Adjunk hát magunknak erre időt, hiszen egy virág sem pár nap alatt sarjad, és bontja ki szirmait. 

A nő olyan, mint a természet. Mi is állandóan változunk, bennünk van ez a ciklikusság,mint ahogy a tavaszt követi a nyár, majd az ősz,és a tél.

Mindig nem eshet, ahogy a nap sem tündököl mindig az égen. Bennünk van ez a természetes vibrálás, és változékonyság.

Éljük meg bátran ennek a dinamikáját. 

Minden napnak, napszaknak megvan a maga szépsége,mi is érezzük, mikor vagyunk aktívabbak, vagy mikor vágyunk inkább egy lustább napra, egy jó bekuckózásra.

Ha hagyjuk, ha megengedjünk magunknak, hogy megmutatkozzon ez a természetessége az énünknek, megéljük hogy ez így van jól. Egyik nap 110%, néha jó az a 40 vagy épp a 60.

Megéljük, hogy jól vagyunk, megtaláltuk az egyensúlyt, akkor biztosan állunk elé így minden új napnak.

És még egy dolog.

"A rejtelem forrása nem az, ha új helyekre utazik az ember, hanem ha friss szemmel nézi a régi tájat."

Tudjunk megállni és rácsodálkozni ebben a változásban rejlő állandóságra, a jelenünkre, és megélni azt.

Ez a MOST pillanata. 

A mindennapjaink.