Ahol a százszorszépek nyílnak

Nagyon régen olvastam regényt; az önfejlesztő -és tanító jellegű könyvek kötöttek le, most azonban egy mesterien megírt, igencsak elgondolkodtató műre bukkantam.

(Képek forrása: Saját kép és https://alomgyar.hu/szerzo/sienna-cole)

Regényt olvasni különleges élmény; olyan,mintha egy másik világban járnánk. Mintha átlépnénk egy kapun,ami nemcsak a fizikai, de a lelki síkokat is metszi. Érezzük és látjuk,amit az író, a szereplők éreznek és látnak, felismerjük benne személyes élményeinket, melyek által akár mélyebben is kapcsolódhatunk, azonosulhatunk; ezáltal a történet megelevenedik, és kirajzolódik a képzeletünk vásznára.

Mindenkinek mást adhat egy történet élmény; számomra egy jól megformált leírás segítségével megelevenedik a könyvbeli fővárosi utcák zaja, érzem az esőcseppeket, amik egy borongós napon áztatják a kabátom,vagy egy lépcsőház hideg vaskorlátját, ahogy a rácsot tapintva átjárja a  borzongás a testem.

Így vagyok a lélektani írások mély érzelmi tartalom világával is. Egy jó könyv olyan, mint egy utazás; ismeretlen tájakon jársz, más levegőt szívsz, átjár egy új érzés, és a lényedhez tevődik. Egy lélektani könyv még mélyebben megérint, a belső világod szólítja meg, mint ahogy a regényben is áll:  

Lehet, hogy ez lesz a te Caminód.

Ez az, amiért nem preferálom annyira a filmeket, és támogatom az olvasást; a szavak,kifejezések,a kibontakozó történések, érzések leírása; ez nem pótolható mozgóképen, sőt, pont azt veszi el tőlünk, amit saját magunk tudunk még színesebbé, és saját élményeinken keresztül még valódibbnak megélni.

Sienna Cole, igazi nevén Konkoly Zsófia: Ahol a százszorszépek nyílnak című regénye törte meg így a csendet már hosszú ideje "regénytelen"  életemben.

Amiért a könyv az Álomgyár Kiadó oldalán új regényként szemet szúrt; számomra a másik nagy szívszerelem az írás-önkifejezés mellett a pszichológia, és annak különböző válfajai, megjelenési formái. Ezek a témák valahol összekapcsolódnak az önismerettel, jellemfejlődéssel, és helyben vagyunk:

Hogyan alakul ki az ember személyisége, identitása?

Mik befolyásolhatják és hogyan?

Ezen az élményen vezet minket át az írónő. 

A könyvet olvasva felmerült bennem, honnan ez a tudás, illetve az ehhez hasonló mélységű pszichológiai háttér? Mint azonban az Álomgyár magazin Youtube csatornáján #NAPPALIBAN adásában az írónő által adott interjúból kiderült, semmi ilyen előtanulmánnyal nem rendelkezik, sőt, elmondása szerint, mindössze "lelkes laikusként" érdeklődik a lélektan mélységei, a kriminálpszichológia, és az emberi viselkedés mögött rejtőző belső vívódások megértése iránt.

Ezen felül, a kérdés, vajon meddig bírjuk ezeket a belülről feszítő állapotokat, akár a megfelelési kényszert, vagy a fizikai/ mentális bántalmazásokat, a kitaszítottságot, az elszigeteltséget, a napi megpróbáltatásokat, vagy akár a mindennapi stresszt?

Kinél hol van a határ?

Ahogy az írónő is fogalmazott:

 Vajon milyen mértékű terhet képes elviselni az elme, és hol van a határ, ahonnan már nincs esély visszatérni.

(Youtube videó forrás: https://www.youtube.com/watch?v=2V1aLWQ55ww&ab_channel=%C3%A1lomgy%C3%A1rmagazin )

Kis pszichológiai háttér a könyvhöz;

az önismeret, az önmagunkkal való szembenézés, félelmeink leküzdése, mentális egészségünkkel való foglalkozás szerencsére korunkban egyre inkább elfogadottabb és többeket érdeklő téma;  példák erre a kötődési típusok,kötődési sebekről tartott népszerű előadások; ezek a témák a  felnőttkori kapcsolódások  milyenségét határozzák meg: a gyermekkori, szülői; a korai anya-gyermek viszonyokra vezethetőek vissza. Illetve a projekciók, mikor másra vetítjük ki Önnön hiányosságainkat, önismeretünk hiányában. Illetve a különböző személyiségzavarok típusai, melyekről lentebb szó esik.

A történetben találkozhatunk  a szociális médiában is felkapott egoista, extrovertált, nagyvárosias, felvilágosult,és szabad elveket valló személyiséggel  Masonnel. 

Illetve (ellen)párja, a főhősnő: Molly, akit édesanyja ostorozó, és a lány számára negatív énképet festő,a világtól őt elzáró, mártírom szülőként a hősnőből szociofób, introvertált, önmagát mélyen megvető, rendkívül érzékeny alkatot "teremt",  aki még belül,  mint naív kislány lép ki a nagyvilágba, ugyanakkor mélyen belül pozitív személyiség, és empata tulajdonságokkal rendelkezik.

Molly lelki érzékenysége révén együttérzőn védi a harmadik főszereplőt, újdonsült szomszédját, Normant, aki szintén bántalmazó családból kikerülve, súlyos traumatizált élmények hatására pszihotikus állapotban éli mindennapjait; elesett, mentálisan sérült emberré vált,és legbelül szintúgy a gyermeki lélek szintjén ragadt,mint Molly, viszont tartós betegsége révén számára már csak a vegetatív  állapot maradt.

Ők ketten, a gyermeki én szintjén kapcsolódnak újra; Molly megéli fiatal korában elvesztett testvérének közelségét, akit védelmezhet, míg Norman Mollyban az édesanyjától nélkülözött szeretetet, biztonságot, és gondoskodást kapja vissza.

A történet felkavarója itt Mason, aki túlzott egoista is kissé érzéketlen voltában Norman-ben először vetélytársat, majd Mollyra veszélyt jelentő őrültet vél felfedezni. Itt történik meg a tragédia, ahol a történet szerelmi kapcsolat -és  testvéries szövetségből családi drámává és krimivé válik. 

A szálak felgöngyölítése közben Molly megérti saját eddigi életének mozgatórugóit, az ok-okozatokat, hogy a történések hogyan függnek össze gyermekkori élményeivel, és miért kellett újra felnőtt életében bár más szereplőkkel,de újra megélnie ezeket. 

A regény végére minden világossá válik, miközben Norman sötét és borzalmas múltjára derül fény, Molly pedig tanul a történtekből, és jelentős jellemfejlődésen megy keresztül.

Sokaknál olvastam, hogy magukra ismertek néhány fejezetrészben, maga az írónő is egyfajta terápiás eszköznek nevezte az írást, ahol saját küzdelmeivel nézhet szembe.

A válasz a félelmeidben rejlik.

Én sem vagyok ezzel másképp; a múltunk terheit letenni,felszabadulni, és félelmek nélkül élni, az önkéntelen reakciók helyett tetteink okát megvizsgálni, és az ismétlődő hibákat kiküszöbölni, hogy ne vihesse tovább a következő generáció..ez nem kis feladat. 

Önhibáztatás helyett önelfogadás és önszeretet, tudni és ismerni a határokat, hogy hol kezdődik az Én felelősségem, és mi az, ami már a másik emberhez tartozik. Bár a segítő szándék ott van bennünk, tudni, hogy hol és meddig mehetünk el, mi az, amit nem lehet már átlépni. Vagy mégis?

Az elme és a lélek rejtelmei. Talán ez a könyv egy újabb térkép lehet önmagunkhoz.