A végtelen történet, avagy egy fantasy adoptáció: A lélek aljából
Számomra egy megunhatatlan klasszikus.
Átvezet egy igazi regényélményen, ami egyúttal párhuzamot von mese és valóság között.
Olvasás közben azonosulunk a főszereplővel, ahogy megéljük kalandjait... de csak a könyvben; hiszen ha becsukjuk a könyvet, újra visszacsöppenünk a valóságba.
Hogy hősként kell élnünk a saját életünkben, hogy a mese, a kaland lehet valóság, hogy ebből a szürke ködös- átlagos világból CSAK mi menthetjük meg magunkat. Ez egy felelősség.
Meg kell tanulnunk vállalni. Ettől félünk, menekülünk, ki ilyen-ki olyan függőségekbe;
A filmben a kisfiú, Bastian, a kalandregények világába menekül, ahol a hős kalandor lehet.
A "mi" mai világunkban ilyen drog, az internet világa, a Facebook.
Az exhibicionista posztok; a látszatélet. Az átlagember csak elmenekül a saját életéből egy képzelt valóságba. Elhitetik velünk, hogy ez a sztenderd élet, amit mindenkinek élnie kell, át -és túlszínezve a valóságot, kiradírozva a szürkés részeket, csak így lehet élni és egységessé tenni az összképet.
Ez az az a bizonyos "sor", ahová, ha beállsz, akkor nincs megállás.
Te hol éled az életed?
Bastian édesapja a szürke hétköznapok embere. Vasalt öltöny, nyakkendő, hivatali ember, szigorú és tárgyilagos. Elmondja a fiának "ideje, hogy leszállj a felhők közül, és légy olyan, mint a többiek"
Mint a legtöbb hasonló mintával bíró, ilyen átlag életet élő szülő, a fia "másságát", álmodozó, kreatív énjét negatív tulajdonságként éli meg, és kényszeríti, hogy hasonuljon.
Bastian karaktere kezdetben tényleg a különc és álmodozó, félénk és önbizalomhiányos kisfiú- nemtörődöm és iskolakerülőnek tűnik, valójában csak ebből a szürkeségből menekülne.
A történet elején mintegy belefáradva a folytonos szidalmak között, apja kérésére fogadalmat tesz:
"Megpróbálom"
Érződik már, hogy csak a kényszerítő körülmények miatt hozta ezt az-inkább elodázó- döntést.
Valójában nem fogadja el, hogy neki egy fantáziátlan és szürke emberré kell válnia, őrlődik; megreked a két világ között.
Itt kezdődik a végtelen történet is egy asszociációval, hiszen iskolatársai támadásai elől egy könyvesboltba menekül, ahol egy mogorva boltos öregember fogadja.
Ismerős közegben van, mégis más.
Az öregnek elmeséli, hogy megkergették a fiúk.
Ő erre egy könyvet mutat neki, egyben fel is szólítja:
"Ez nem neked való, mert ez a könyv nem biztonságos"
Hiszen a fiú az álmait, a vágyait csak a könyvek lapjain éli meg; ha veszélybe kerül, itt is a menekülést választja: becsukja a könyvet, és visszatér a szürke hétköznapokba.
Bastian az intelem ellenére elviszi magával a könyvet, a tanóra helyett elbújik az iskola padlásán, és olvasni kezdi.
A mesében végigkíséri főhőse kalandjait, viszontagságait, ahogy más regényekben is.
Viszont a csavar akkor következik be, mikor a könyvben a "nevén szólítják", mint a történet szereplőjét, és kérik, segítsen.
Csak ő mentheti meg ezt a fantáziavilágot a pusztulástól.
Bastiannak választania kell; hisz az álmaiban? Hisz önmagában?
Elhiszi, hogy befolyásolhatja mások, és saját sorsát? Vagy újra elmenekül?
Fontos karakter a történetben a csöppnyi császárnő, aki Bastiant megkérleli.
Az ő szerepe kulcsfontosságú; ő valójában a lélek hangja.
Ha nem segítesz, akkor a mi világunk elpusztul, velem együtt
Ez is egy asszociáció, hiszen ha nem figyelsz rá és elveszted a lelked hangját, elfelejted, amiért élsz, ami a célod, amiért felkelsz reggel, és mások céljait/elvárásait fogod követni; beszürkülsz te is, a lélek pedig meghal.
Ezért kéri kétségbeesetten őt, hogy mentse meg őket, hogy legyen bátor, és higgyen az álmaiban; valójában ezzel önmagát mentheti meg, és a mesét életre keltheti a valóságban.
Bastian őrlődése, a félelme az, amit valójában mindannyian érzünk, mikor harcolunk önmagunkkal, a hitünkkel és a meggyőződéseinkkel az álmainkról.
Úgy gondolom, ennek a mesének kötelezőnek kellene lennie a Harry Potter mellett. Sokkal inkább tanulságosabb és többet taníthat a mai gyerekeknek, hogy a másságukat ne teherként, hanem egy egyedi kincsként éljék meg.
Ha ennek a mesének így jobban mögé látnának, és ebben segítenénk nekik, sokkal korábban elindulhatnának az önkifejezés és az egyéni fejlődés útján.
Sajnos a világban kevés az a szülő, aki így tudná bíztatni a gyermekét, viszont ők sem tehetnek róla; ők is ezt az üzenetet,sorskönyvet kapták a szüleiktől, így ugyanezt tudják csak továbbítani.
Ezért kulcsfontosságú, hogy az ilyen tudatosságot erősítő filmeket ismerjék és megismertessék a gyerekekkel, hogy ők is rátalálhassanak a saját belső erejükre.
Így a külső elvárások, a környezet, de még a szülők sem tudják megingatni majd a hitet önmagukban.
Ezért ajánlom ezt a filmet nemcsak gyerekeknek, hanem útkereső felnőtteknek is, és bárkinek, akinek hitre vagy belső erőre van szüksége, hogy ne keresse tovább, mert elvezeti hozzá.
Vissza önmagához.