Régi és Új

Ha elkezdesz foglalkozni egy témával, a napjaid részévé válik. Azon kapod magad, ha épp nem rajta gondolkodsz, az agyad önkéntelen gondolatokat küld vele kapcsolatban. Ezért szokták azt is mondani, ha valamire nem találod a megoldást, akkor engedd el a gondolatot. 

Mintha elfelejtenéd, a tudatalattidba kerül, ahonnan fel popup-ol a megoldás, mint valami felugró ablak :) a tudatos szintre a megoldás. 

Valahogy így képzelem el a tudatos teremtést, ami igazából tudattalanul zajlik, ahogy az elméd helyet készít a jelenben a jövődnek. Ezért sem szabad a múlton rugódzni Azt szoktam mondani, az statikus, állóvíz, nincs változás, mindig ugyanaz marad. A jövő az mindig dinamikus. Bízz az elmédben, hogy ő ki tudja gondolni a válaszokat, ha kilépsz a meglévőből, magával fogja hozni a őket. Friss lesz és váratlan, izgalmas és kalandos.

A régin rágódás?

Egy poros antikváriumot képzeltem el. Zsúfolásig megtelt kis helyiség, tompa fény szűrődik be az ablakon, amit öregesen megtör egy tükrös vitrin.  Megláttatva az ódon helységben lévő absztrakt, furcsa kis tárgyakat. Kidobott életünk megunt darabkái.

Hagynánk, hogy időzzenek a lelkünkben, mint múzeumi darabok?  

Időnként leporoljuk, merthogy értékesek. 

Lassan tényleg olyanná válik az elme, mint egy régiségbazár.

Jönnek a  szemlélődők, érdeklődve nézik, vajon mik ezek a régimódi, bizarr elemek. Ámbár eredetiek és különlegesek is lehettek régen, ma már nem, vagy furcsán épülnének be a ma korának berendezései közé ódon ritkaságukkal. 

Valahogy így vannak köztünk a régi emlékek, melyeknek nem tudunk helyet találni, de őrizgetjük, ide-oda tesszük, mert sehogy sem illenek az új képbe.

Engedj teret. Engedj az Újnak.